A demokrácia és a vita
„Nincs más haza, csak az anyanyelv.” (Márai Sándor)
A demokráciához a vita szervesen hozzátartozik. Ahhoz, hogy a vita betöltse társadalmat formáló szerepét, a vitában résztvevő feleknek be kell (kellene) tartaniuk néhány fontos alapelvet.
Melyek ezek az alapelvek?
A vita résztvevőinek egyenjogúsága azt jelenti, nem beosztás vagy rang alapján dől el, hanem a jelentkezések sorrendjében, hogy ki következik.
A kötelező jóindulat elve: mindenki megszólalásában észre kell venni a jót, az értékeset!
A tévedés joga: bárki tévedhet, de ez nem lehet ok a félbeszakításra, a lehurrogásra. Fegyelmezetlenség, tiszteletlenség és arcátlanság a vitapartner mondanivalójába beleszólni, azt lépten-nyomon félbeszakítani!
A tévedések elleni föllépés kötelessége annak, aki azt felismeri. A helyreigazítás azonban nem lehet bántó, nem sértheti a másik emberi méltóságát. Nem illik ugyanarra a hibára állandóan visszatérni. Ez a magatartás azt a látszatot keltheti, hogy nem az illető nézeteivel, hanem az illető személyével vagyunk elégedetlenek. Ilyenkor még a szervezettség gyanúja is felmerül.
A bizonyosságra törekvés: ennek érdekében ne szégyelljünk kérdezni. Inkább tíz kérdés, mint egy elhamarkodott elutasítás!
A hallgatás joga: ha a meghívottak közül valaki nem akar a vitába belekapcsolódni, ezért nem szabad őt megbélyegezni; vagy ha később mégis megszólal, nem illik megjegyzéseket tenni rá.
Az érthetőség elve a legfontosabb követelmény. A szép és helyes beszéd követelményét a legforróbb hangulatú vitában is be kell tartani!
Általában nincs igaza annak, aki hangerővel kívánja a másikat meggyőzni. Aki ordítozik, rikácsol – elveszti uralmát a józan ész és a lélek hatalma fölött. Olyanná válik, mint aki erőszakkal akarja a másikat „meggyőzni”. A hangoskodó mindig gyanús!
S végül – még kánikulában sem illik a vitapartnert jaffával vagy ásványvízzel, sőt még sörrel sem leönteni!
