Vetélkedő bakik

„Nincs más haza, csak az anyanyelv.” (Márai)

Néha megnézem a televízióban a különféle műveltségi vagy „félműveltségi” vetélkedőket.

Az egyik tévében a megadott betűkből egy értelmes magyar szót kell kirakni. Nem volt nehéz, ennek ellenére a műsorvezető – akinek egy pillanatra be nem állt a szája – még segítséget is adott. Megmondta, hogy olyan régebbi típusú oktatási intézményről van szó, ahová a lányok csak vendégként tehették be a lábukat. Kijött volna a ’fiuiskola’ szó. Felhívtam a tévét, és mondom, hogy a fiú szót a megfejtésben is hosszú ú-val kell írni. A hölgy elutasított azzal, hogy elfogadták-e már a megfejtést. Mondtam, hogy még nem, de csak ez a megoldás jöhet ki. Pár másodperc múlva valaki megfejtette a ’fiuiskola’ szót, és a szószátyár, műveletlen műsorvezető elfogadta a megoldást. Ez az adó leszerepelt előttem. (Bár lehetett volna rosszabb is a végkifejlet, ha a ’fijuiskola’ lett volna a megoldás!)

Másutt jónak ítélik a Megy a juhász a szamáron című Petőfi-verset, pedig Petőfinél Megy a juhász szamáron… A kvízmester szamárságot követett el. Más. Hogy hívják a „lenge lányt, aki sző, holdvilág mosolya”? A versenyző – elvtelen segítségadás után – kinyögi, hogy Ilona. Ez rendben is van, csak a kérdés helytelen, hisz idézőjelbe a pontos idézetet illik tenni, így: Hogy hívják azt a hölgyet, akit a költő így ír le: „Lenge lány, aki sző, holdvilág mosolya”? Nagy kezdőbetűvel és a lány szó tárgyrag nélkül.

A tévék, rádiók, újságok sokat tehetnek a helytelen szóhasználat, a helyesírási hibák és a félműveltség terjesztése érdekében; és – tisztelet a kevés kivételnek – tesznek is.