Tragédia a röplabdamérkőzésen

Az elhívatott röplabdaszurkoló kedvesével ül a sportcsarnok lelátóján, és néznek –így együtt először –, mi mást, ha nem egy röplabdamérkőzést.

Ahányszor a hazai csapat pontot szerez, a fiatalember tapsra fakad.

– Szép volt, fiúk!

A sokadik pont után, a kedvesben is fellángol az érdeklődés.

– Ilyen sok gólt én egyetlen focimeccsen sem láttam!

– Nem? – kérdezi a kedves kedvese kedvesen. – Talán azért, mert ez nem focimeccs.

– Ja? – mondja megértve a mondanivalót a mádmázell.

A mérkőzés – a mintegy kilenc néző előtt – csermelyként csendesen csordogál, mígnem a hölgyemény, körmét… nem, nem rágva… festve, ismét kifejezi érdeklődését e nemes sportág iránt.

– És mondd, melyik itt a kapus?

A hím felhördül, majd nyugalmat erőltetve magára megválaszolja a kérdést.

– Melyik, melyik? Az, aki téged beengedett ide – válaszol veszettül vidáman a vele jött, de már nem vele távozó, tőle tíz hellyel arrébb húzódó volt párja.

Mert hely, az volt bőven…