Új év, új remények
Boldog új évet minden olvasónknak!
Nagyhatalom a szeretet. Az évszázadok során annyit gyűlölködtünk! Nem volna jó már szeretni? „Szeresd felebarátodat, mint tenmagadat!” Nagyon nehéz követni? Annak, aki saját magát sem szereti, bizony nehéz, talán lehetetlen is.
Mi úgy, de úgy tudjuk szeretni azt, aki meghalt! Rokon, barát, ismerős és ismeretlen viszi a gyertyát, a szál virágot a természetes halállal halt idős ember sírjához; a balesetben vagy egy ámokfutó értelmetlen lövöldözésében meghalt fiatal halálának a helyszínére. Mindenki megmutatja, mennyire fontos volt neki az illető, mennyire szereti ő az elhunytat.
Késő! Szeretni az élőket kell és nem a holtakat! A holtakat kegyelettel őrizzük meg emlékezetünkben; de szeretetünket az élőkre „pazaroljuk”! Addig szeressük szüleinket, gyermekeinket és egymást, amíg lehet! És ne csak szavakkal. Anyanyelvünk gazdag a szeretet szavaiban. Mondjuk ki naponta őket! De tetteinkkel is bizonyítsuk szeretetünket! Azzal, hogy segítünk egymásnak és egymáson; azzal, hogy jól tanulunk, becsületesen élünk, hogy munkánkban a lehető legjobbak vagyunk; és mindig, minden körülményben emberek maradunk.
A szeretettel nem kell takarékoskodni. Aki szeret és akit szeretnek, több, gazdagabb lesz a szeretet által. A szeretet nem elfogy, hanem friss, erős hajtásokat növeszt. A szeretet teszi az embert emberré.
„Ó, emberek, gondoljatok ma rá,
Ki rómaihoz, barbárhoz, zsidóhoz,
A kerek föld mindegyik gyermekéhez
Egy üzenettel jött: Szeressetek!”
(Juhász Gyula)
Erős hit, az új évben új remény: A szeretet győz a gyűlölet felett. Magyarok, hiú ábránd? Csak tőlünk függ, hogy ne az legyen.
