Vizet prédikál

„Erős várunk, a nyelv” (Kosztolányi)

Vizes szólásaink, közmondásaink közül hívom fel néhányra a figyelmet. Aki tudja, hogy a szólások szerepük szerint élénkebbé, szemléletesebbé, hatásosabbá teszik stílusunkat; ha igényesen akar szólni vagy írni – bizonyára – használni is fogja őket.

Vizet prédikál, és bort iszik. – másoknak olyan tanácsokat ad, amelyeket ő nem követ. Még Vörösmarty sem tesz mást, amikor A merengőhöz című versében azt írja Laurának: „Ábrándozás az élet megrontója, / Mely, kancsalúl, festett egekbe néz.” Hogy írhatja ezt éppen egy romantikus költő? De ha tudjuk, poétánk csak azért teszi ezt, mert meg akarja tartani a nála sokkal fiatalabb szerelmét, akkor megbocsáthatunk neki.

Vizet markol. – hiábavalóságot művel. A víz se mossa le róla. – valami örök szégyene, gyalázata marad. „Fuss, ha futhatsz, Miklós! pallos alatt fejed! / Víz se mossa rólad le a gyilkos nevet!” – írja Arany a Toldiban Miklósról, aki egy malomkővel halálba küldi az őt bosszantó vitézek egyikét.

Menj a víz alá! – tűnj el a szemem elől! Köszönje meg a víz, ha megmosdom benne. – nem sokra becsülöm a vizet, ha csak lehet, bort iszom. Sok víz lefolyik addig a Dunán. – soká lesz még az. Nem sok vizet zavar. – keveset számít, nemigen avatkozik bele semmibe. Vizet vesz a szájába. – bölcsen hallgat. Zavaros vízben jó halászni. – rendezetlen viszonyok között könnyebb érvényesülni.

S végül – a mindenki által szem előtt tartandó – szólásunk: Tiszta vizet önt a pohárba. – félre nem érthető, tiszta helyzetet teremt; nyíltan, őszintén beszél. Kifizetendő dolognak látszik, hisz a mellébeszélésnél, a handabandázásnál, a hazudozásnál sokkal jobb, ha valaki mindig az őszinte szót és tettet választja; mert „A hazug embert hamarabb utolérik, mint a sánta kutyát.”